Ide majd egy rövid szövegblokk kellene.
Ide is...
Az idilli svájci hegyekben él a nő, a szikes hortobágyi pusztaságban a férfi. Hogyan alakul a szerelmük?
Az új kommunikációs technikák olyan eszközöket adhatnak a kezünkbe, melyek sokunkat meglepnek még most is, amikor már szinte semmin sem tudunk csodálkozni. Nos, úgy látszik mégis van min felhúzni a szemöldökünket, hiszen ez a könyv más megközelítéssel mutatja be a szerelem időtlen, kimeríthetetlen témáját.
Miről szól ez a regény?
L.L.: Egy internetes társkeresőportálon kezdődő, viharos gyorsasággal szerelemmé alakuló viszony első 8 hetét ismerheti meg az olvasó őszinte, szókimondó stílusban. Különlegessége, hogy a történetet a két szereplő különböző szemszögéből ismerhetjük meg, elbeszéléseik, e-mail, cset és telefonbeszélgetéseik által egy naplóregény formájában.
Kik a főszereplők és miért ők?
L.L.: Olyan párt szeretnék bemutatni, akik alapvetően különbözőek, mégis kivételes gyorsasággal és mélységgel szeretnek egymásba. Mindketten házas, családos, látszólag boldog emberek, akiket 1500 kilométer választ el. Interneten keresztül megismerkednek, viszonyba bonyolódnak. A nő az anyagias, erkölcsileg lazább, morálisan hedonistább nyugati világból, a férfi a felzárkózni vágyó, hagyományos értékeket képviselő, konzervatív, szűkölködőbb keletről.
Eszter a NŐ a látszólag irigylésre méltó jólétből, az idilli svájci hegyekből, Attila a FÉRFI a szikes hortobágyi pusztaságból, magyarságunk mesés örökségéből.
Fontos számomra, hogy mivel ennyire különböző a múltjuk, jelenük, tanuljanak egymástól: a svájci-magyar nő hazafiasságot, hagyománytiszteletet, a magyar férfi nyitottságot, pozitivizmust, fejlődni akarást.
Mit üzen ez a történet az olvasóknak?
L.L.: Sok mindent magáénak érezhet benne az olvasó. Szó van benne a férfiak életközepi válságáról, a túlmisztifikált emberi tulajdonságokról, szerelemről, erotikáról, hazugságainkról, a hedonista életszemléletről, napjaink szexualitásáról, a nőiesség megélésének öröméről és még sok minden másról.
A téma, amiről ír, illetve az erotikus műfaj megosztó, nem fél a negatív kritikáktól?
L.L.: Vannak bennem félelmek, de a visszajelzések és a kritikák nagyon jók, engem is megleptek. Nem tartom magam a klasszikus értelemben vett írónak, hobbim az írás. Nem célom szépirodalmi magaslatokba kerülni, egyszerűen élvezem, ha írhatok, jó a saját stílusomban kommunikálni a földön járó és érző emberekkel. Tisztelem a szépirodalmat, szívesen olvasom klasszikus és kortárs íróink gondolatait, inspirálódom belőlük. A témák pedig, amikről írok, nagyon megosztóak, ezekről mindenkinek van véleménye. Szerelem, házasságtörés, morális határok kitolódása, az online élet hatásai. Mitől férfi a férfi, mitől nő a nő, a „hanyatló nyugati” erkölcsök és a konzervativizmus szembenállása, a prüdéria, félelmeink, vágyaink, az önmegvalósítás, a bátorság… örök, nagy és megosztó témák. De inkább majd a második rész foglalkozik komolyabban például a gender kultúra előretörésével a „Femme fatale jelenséggel”, a nők szerepeinek megváltozásával, a férfi-női minőség és szövetség átalakulásával egy párkapcsolatban.
Ezek szerint, akkor lesz második rész?
L.L.: Igen. Alapjában véve a célom az volt, hogy egy 16 hetet megélt kapcsolatot mutassak be, de annyira termékenyen írtam, hogy a kiadó javaslatára több részben publikálom a történetet. Most csak a kezdeti 8 hét eseményeit ismerheti meg az olvasó. Egy történet kezdetét, egy szerelem születését, a „mézes heteket”, aztán pedig…
– a Vörösmarty téren
– a Vigadó téren
– a Duna-korzó területén
Ahogy minden évben, a négynapos rendezvényt idén is megannyi színpadi program, könnyűzenei koncert, dedikálás színesíti.
A három helyszínen több mint 150 kiállító várja az érdeklődőket a 95. Ünnepi Könyvhéten!Akár autóval, akár tömegközlekedéssel jössz, a fenti fehér mezőbe írd be az indulási és érkezési címet és biztos nem tévedsz el.
Lovas Lana dedikálása a 95. Ünnepi könyvhéten
Elérhető
Bodzás Szabolcs | 2023-01-22
A magyar kultúra napja bár nem piros betűs nemzeti ünnep és munkaszüneti nap, de 2022 decemberében hivatalos állami emléknappá nyilvánították.
A megemlékezés ötletét egy zongoraművész, Fasang Árpád vetette fel 1985-ben. Azért január 22-én ünnepeljük 1989 óta a magyar kultúra napját, mert a Himnusz kéziratának tanúsága szerint Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be azt, még 1823-ban, Csekén.
Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye a nemzeti összetartozás egyik fontos sarokköve, a több mint ezeréves magyar államiság nemzeti jelképe”. (Forrás: Wikipédia)
2022. december 7-én a magyar Országgyűlés többek között erről is szavazott, és 191 igen, 1 nem arányban elfogadták azt a határozatot, amelynek értelmében hivatalos állami emléknappá nyilvánították ezt a napot, nemzeti himnuszunk születésének 200. évfordulójára emlékezve.
A határozat szövege szerint: „Országgyűlés támogatja és szorgalmazza a Magyar Kultúra Napján kulturális rendezvények szervezését, amelyek megjelenítik Magyarország gazdag kulturális életét, a magyar kultúra megtartó erejét, valamint előmozdítják a nemzeti kulturális hagyományok megőrzését””, illetve […] „hangsúlyozza, hogy Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye a nemzeti összetartozás egyik fontos sarokköve, a több mint ezeréves magyar államiság nemzeti jelképe”.
